Százharminc éves az EKE

A fentebb említettek mind szimbólumok. A fejlődés, a technológia, a béke és a barátság, a közösségépítés és a kapcsolattartás jelképei. Hidak, csatornák és alagutak, amelyek összekötnek, akadályokat ívelnek át, biztonságosabbá teszik a közlekedést. Szerkezetek és eszközök, amelyek segítségével azonnali kapcsolatot tudunk létesíteni embertársainkkal, egyesületek, társulatok, amelyekben megélhetjük közösséghez tartozásunkat, tovább tanulhatunk, fejleszthetjük önmagunkat, teret és időt szentelhetünk szenvedélyeinknek, passzióinknak. De jelképei az egyetemes emberi és különösen a magyar zsenialitásnak, a feltalálásnak, a világelső megalkotásának.

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület alapítói nagyon hamar felismerték azt, amit ma divatos szóval egyesek világtrendnek neveznek – de valójában az események ésszerű következményei: a londoni Alpine Club, az osztrák és svájci turistaegyesületek, majd a Magyarországi Kárpát Egyesület megalakulása után Kolozsváron is zászlót bontott 1891. május 12-én az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület. Annak ellenére, hogy az egyesület alakuló gyűlése január 11-én volt a városháza nagytermében, az alapszabályzat szerinti működését csak május 12-én kezdte meg, ezért az utóbbi dátumot tartjuk az EKE születésnapjának.

Bizony, százharminc éve róják elődeink, rójuk mi az utak, ösvények porát, 130 éve visszhangoznak bakancsos lépteink az eget tartó sziklafalak alatt, s ugyanennyi ideje hirdetjük a természetjárás, a honismeret és a környezetvédelem fontosságát, hisz vannak elvek és életcélok, amelyek nem változnak. Mint ahogy nem változnak egyes szervezeti szabályok sem. Történészek szerint az EKE központi választmányának egyik legbölcsebb döntése volt az, hogy osztályait megyék szerint szervezte. Így le tudta fedni az egész Erdélyt, sőt, annak ellenére, hogy már léteztek más magyar turistaszervezetek is, az EKE meg tudta alakítani a Székesfővárosi, majd a Bécsi Osztályát, de működtek osztályai Pozsonyban, Dévényben és más távolabbi helységekben is.

Az EKE turisztikai etalon lett. Megalakulása minőségi ugrást jelentett a hazai természetjárás fejlődésében. Ezt a szintet elsősorban első elnökének, gróf Bethlen Bálintnak és első alelnökének, örökös tiszteletbeli tagjának, pákéi Sándor Józsefnek köszönthetjük, főként azért, mert mindenben a szakmaiságot tartották szem előtt. Az egyesület megalakulását hosszú és termékeny külföldi tanulmányutak előzték meg, felismerték a szervezett formában gyakorolt természetjárás összetartó és közösségformáló hatását, egyesületi lapot indítottak, az EKE működését kiterjesztették a fürdőkre, menedékházakat kezdtek építeni, múzeumot létesítettek, nagy tömegeket megmozgató rendezvényeket szerveztek. Kezdtek kikristályosodni a természetjárás eszmei kérdései és ágazatai, és ami a legfontosabb: kinevelődött a feltétlenül szükséges önkéntes túravezetői személyzet.

Az EKE szimbólummá vált, alapító atyáink, őseink erős alapra építkeztek, amely kiállta az idők próbáját. Százharminc év ugyanannak az eszmének a szolgálatában. Nem kis idő, s most rajtunk múlik, hogy milyen lesz a folytatás, hogyan építkezünk tovább a kapott alapokra, hogyan formáljuk közösségünket, az EKE nagy családját, hisz minden természetjárót, minden hegyszeretőt testvérünknek tekintünk. Rajtunk múlik, hogy 130 év múlva lesz-e valaki, aki ugyanezeket elmondhatja, leírhatja, aki tovább tudja majd görgetni az általunk is továbbgörgetett, építgetett dicső múltat és jelent. Mert a jövő most a mi kezünkben van!

Isten éltessen még sokáig, százharminc éves EKE! Mi építünk, mert munka van bőven, s hiszünk benned, mert szellemiséged örök!

Dr. Kovács Lehel István
EKE-elnök